Kedves Olvasók!
Ha először léptek erre a blogra, ajánlom, előbb olvassátok el a "Könyv 1/1 + Bevezető" című bejegyzést, és aztán úgy haladjatok sorrendben!
Ha jártatok már itt, jó szórakozást kívánok!
Hol is tartottunk?

 Az ajtókilincs nyikorogva megmozdult.Bran a gyorsaságával már fel is állt, tőrével a kezében a zaj felé fordulva.
-Igen, igen, persze. - jött a hang a lassan nyíló ajtó felől - Jó, rendben, mondja meg neki, mikor lesz! - utasította a titkárnőjét még utoljára Mr.Brown, aztán belépett a terembe, a titkárnője meg a dolgára igyekezett.A férfi megállt az ajtóban, és elszörnyedve nézett a tőrre, ami propeller gyorsasággal forgatott Bran a  kezei között, aztán a fiú arcára. - Bran Lens Bosco, tedd már azt el! - Rám nézett, majd vissza Branre, de felém biccentett. - Egy hölgy is jelen van. - jegyezte meg.
-Egy angyalvérű... - emlékeztette Bran, komolyan hátravetve a fejét.
-Bran! - szigorú, egyértelmű parancs.
 Bran habozott egy pillanatig, majd kis levegőt fújt ki, és visszacsúsztatta a fegyvert a tokjába.
-Elnézést.
  Mr.Brown csak megrázta a fejét, miközben odaért az asztalhoz, és Brannel együtt leült.
-Emilia - csengett Brown hangja, de nem tűnt lelkesnek. -, Bran azért van itt - vágott a dolgok közepébe -, mert szeretném, ha mostantól ő vigyázna rád.Emilia, kérlek, ne mozdulj Mr.Bosco mellől!Ha ő valami okból nem tud ügyelni rád, csakis és kizárólag Ally válthatja le.
 Szemöldököt vontam; még mindig nem tudtam, ki Ally.
-Bran, kérlek, holnap mutasd meg Ms.Howellnek a pánikhelyiséget. - fordult Branhez - Utána vidd be az Erőkörbe, kísérletezzetek. - Kacsintott rám, de én egy szót sem értettem mindebből. - Aztán ha Ms.Peters befejezte a tanítást, mutasd be neki a tanárnőt. - biccentett felém. - És mondj el Emiliának mindent, amit tudni szeretne. - utasította.
-Igenis, uram. - bólintott.
-Jaj, Bran, már nem vagy a tanítványom. - emlékeztette.
-Valóban nem - mosolygott rá Bran. - Igenis, Mr.Brown. - helyesbített.
 Rövid csend következett, de csak míg a férfi újra felém fordult.
-Mit szeretnél tudni, Emilia? - kérdezte.
 Még kíváncsibb lettem; honnan tudta, hogy vannak még megválaszolatlan kérdéseim?És hogy azokat tőle várom?
-Én megérzem mások érzéseit, és kitanultam, milyen következtetést vonhatok le.De belőled árad a zavartság és kíváncsiság örök szinfóniája.Még talán Mr.Bosco is tudta, mire gondolsz.Na, persze, itt senki sem telepata. - Halvány mosoly. - Az édesapád óta, már senki.
-Meséljen nekem a szüleimről, kérem.A csöpögős részletek, hogy hol találkoztak, meg ilyenek, nem érdekelnek.Engem csak az érdekel, hogy miért adtak oda másik családnak, hogy most hol a bánatban vannak, hogy miért vagyok itt, és hogy hogyha tényleg angyalok, akkor azon a nyamvadt festményen mi a francért nincs szárnyuk?!
 Ezek voltak a legfőbb dolgok, amik érdekeltek.Marshallról ma még korai lenne szónak esni.
-Azért kerültél Mr. és Mrs. Bellhez, mert a szüleid meghaltak.
 Igazából nem ért nagyobb sokk, mint a múltkor, sőt, még számítottam is erre, mert először nem rögtön hozzájuk küldtek, hanem Mr.Brownhoz.
-Hogyan? - kérdeztem, mielőtt megválaszolhatta volna az előző kérdéseim sorozatát.
 Brown habozott egy percig.
-Karyn - válaszolta - Nem ismerős neked ez a név?Karyn, az elbukott angyal...nem?
 Megráztam a fejem.A történelem, mitológia sosem volt az erősségem, de azért négyesre megtanultam.
-Sok bukott angyal van.. - biccentettem oldalra a fejem - Nem tudom az összesnek a nevét..
-De ezt jegyezd meg jól, Emilia!Ő a nővéred.
 Nem, nem, nem, gondoltam.Nekem csak Marshall a nővérem.Nekem nincs...
 Hah, még egy bukott angyalnővér a szárnytalan angyalszülők mellé.Így már teljes a kép!Ha ez egy álom, akkor eléggé valóságos és elcseszett egy álom, annyi szent!Nem tetszik - egyáltalán.Most még inkább visszavágyom unalmas életembe, a szürke mindennapokhoz, az egykeséghez - Marshallon kívül.A normálhoz, márha létezik még olyan, vagy az idő alatt, amíg itt voltam, már az sincs többé?Nem akartam itt lenni és azt hallgatni, az eddigi életem egy nagy kamu volt, amit annyira tele hiba-javítóztak, hogy az eredmény már szinte értelmetlen lett.
 De most nem volt okom, hogy kételkedjek bármelyik szavukban is - hiába nem is értem azt.
 Ellazítottam megfeszült izmaim, hátradőltem a székben, és nagy levegőt vettem.
-Hogyan lett bukott? - A hangom megmaradt a düh és kiborulás határán, éles pengén táncolva.
-Karyn nagyon kedves lány volt.Tanította is a tanulókat, az általa felépített rezervátumban, ahol most is ülünk.Ő szórt rá taszító mágiát, hogy semelyik ember be ne tévedjen ide.Többek között mert gyűlölte az embereket, de a mágikusok nyugalma és védelme is szerepet játszott. - felelte nekem.
 Újra szemöldököt vontam.
-De akkor hogyan lehetett bukott? - értetlenkedtem.
-Úgy, hogy senki sem tökéletes, az ő hibája meg a féltékenysége volt.A mágikusokat nem bántotta, ők nem voltak számára ellenfelek.De amikor a szüleid bejelentették, hogy még egy gyermeket várnak, a düh halálosan nőtt benne.Miután megszülettél nem sokkal egy éjjel az édesanyád, Emma, rajtakapta, hogy álmodban meg akar ölni téged a nővéred.Azt hitte, erősebb leszel, mint ő, és te ölöd meg majd.
-A biztonságom érdekében száműzték a bukottak közé, engem meg elrejtettek a földön, és epilepsziássá tettek...? - fejeztem be Brown helyett, aki hátradőlt a székében, egyik kezével megdörzsölte az állát, és csak lazán bólogatott, a halvány mosoly mellé.
-Hmm.. - szólt.
-Ügyes kislány! - jegyezte meg Bran, amiért én egy apró, szúrós tekintettel válaszoltam.
-Ahogy mondod, Emilia.De az nem volt direkt...az epilepsziád sem volt hátrány.Az édesanyád is az volt.Mrs.Bellnek meg azt mondtam, hazudjon valamit, hogy a családjában volt valakinek vagy ilyesmi, már ha nálad előjön.
 Na, gondoltam, nagyszerű!Az egyetlen nővérem mézes-mázos mindenkivel, engem meg meg akart ölni.Nem tudom, anyáék mivel büntették volna, ha arra ébrednek, a kisbabájuk meghalt, és Karyn tehet róla.
-És anyáék hogyan haltak meg?
-Nem hiszem, hogy meglepne, hogyan.A "mikor" aggasztó. - válaszolt Bran.
-Emmával és Ray-jel Karyn végzett néhány hónapja.Könyörgött a szüleiteknek, sajnálkozott, hogy elvakította a hiúsága.Megkérte őket, hogy engedjék fel a pokolból.
-Hazudott. - vágtam rá, folytatásul.
-Még szép hogy!De Emma és Ray szíve meglágyult, a síró-rívó első szülött kislányuk előtt.Felengedték sajnálatból és szeretetből.Akit szeretsz, sokkal jobban sajnálsz is, nem-de?Karyn ezt kihasználta, megtévesztette a szüleit, és megölte őket.Ez bizonyítja; nem bízhatsz senkiben!Talán Alexben, vagy a többiekben sem kellene bíznod.A látszat szörnyen csal, Emilia.-Ezzel, persze nem azt akarta mondani, hogy ne bízzam bennük, értettem, hanem hogy bárki, aki másnak mutatja magát, át is verhet.
 De hogy ne bízzam tényleg senkiben?És Alex...ő a legrendesebb ember, akit ismerek.És ha ő az ellenségének tartana, nem tárta volna fel előttem a kapcsolatát Liammel.Az gyengeség, és az ellenfélnek nem lehet gyenge pontot mutatni, ezt én is jól tudom.
-Miért vagyok én itt? - kérdeztem, mert a sztoriból ez nekem még nem derült ki.
-Na, miért, Emily?Gondolkozz! - tanácsolta Bran megint.
-Most Karyn szabadon van...és én még élek, és elvileg egy epilepsziás, esetlen, tudatlan tini vagyok, aki állítólag mit sem tud arról, hogy angyalvérű...de angyal nem vagyok.. - próbáltam összerakni a darabkákat. - Rám vadászik.Megölte apát és anyát, hogy megbosszulja amit vele tettek.És most engem keres.De amint megtudja, hogy a feljövetele után pár hónappal egyszer csak köddé vált egy lány, aki ráadásul kiköpött szülei - mutattam a festményre, és rájöttem, ez mennyire igaz. -, tudni fogja, hol keressen, és onnan meg sejtheti, hogy már mindent tudok...Ezért el akar tenni láb alól.
 El is ment az étvágyam, de azt hiszem, a többieknek is, mert nem ettünk.
-Ó, és Emilia! - szólt utánunk Mr.Brown, mikor már léptünk volna ki a teremből. - Karyn meg akarja tudni, hol vagy.Kémeket helyezett el szerte Manhattan utcáin, beöltözve.Ne beszélj senkivel, ne nézz senkire, ne is járkálj az utcán.Főleg ne egyedül.Rendben?
-Értem.Jó éjt.

Mára ennyi!Folytatás már útban!
Sziasztok!