Kedves Olvasók!
Ha először léptek erre a blogra, ajánlom, előbb olvassátok el a "Könyv 1/1 + Bevezető" című bejegyzést, és aztán úgy haladjatok sorrendben!
Ha jártatok már itt, jó szórakozást kívánok!
Hol is tartottunk?

9.fejezet

 Amint visszaértünk a rezervátumba, én a szobámat vettem célba, Bran Mr.Brownhoz igyekezett, hogy értesítse, itt vagyok, épségben, sértetlenül.
 Át kellett hoznunk a ruháim, hogy fel tudjak itt öltözni, mert én megmondtam, nem fogok úgy öltözködni, mint Jill - akármennyire is féltem, ez így van.
 Lezuhanyoztam - végre -, magamra öltöttem a kedvenc ruháim, és a teljes alakos tükör előtt megpróbáltam középmagasan összefogni a hajam.Nyár van, és kb. 40 fok; megsültem!Különben nem szeretem így hordani a frizurám, de ha zavart, összefogtam.
 Miközben a hajammal szenvedtem, valaki kopogott.
-Nyitva! - mondtam hangosan, majd odafordultam, hogy megnézhessem, ki az. - Alex! - sipítottam, kapkodva összecsaptam a copfot, míg ő becsukta az ajtót és beljebb jött.Aztán odarohantam, megkerülve az ágyat, és megöleltem.Nem volt sokkal magasabb, így lazán átfogtam a nyakát.
 Alex meglepődött, de visszaölelt.
-Nem vagyok azaz ölelkezős típus... - motyogtam a vállába.
 Felkuncogott.
-Hát akkor ezt miért kaptam?És mit csináltál a hajaddal? - ciccegett.
 A kezébe nyomtam a fésűm, egy hajgumit néhány csattal, és hagytam, hogy megcsinálja újfent az elviselhetetlen loboncom.Közben egy kis fájdalommal a mellkasomba elmeséltem neki az álmom.Persze, most is könnyek csordultak végig az arcomon, de próbáltam nem megremegtetni a hangom.Ahogy amikor az autóban Brannek is már kicsit részletesebben elmondtam.
-Szerintem a tudatalattid választás elé állított..Nem gondolod?Úgy értem, Karyn Branre és Lily-re tartotta a fegyvert.Az egy dolog, hogy lelőtt engem, meg megölte a többieket, de mégiscsak Bran és Lily volt a központ...nem?
 Ez eddig eszembe sem jutott.De miért nem jutott eszembe?
-Az álmomban választanom kellett a régi és az új szeretteim között?...És mivel nem tettem semmit, Ross, te, Jill, Liam, Marshall ezért haltak meg...én inkább feladtam...Nem akartam dönteni...
-Emily, nézd, az emberek, mágikusok, angyalok többsége tudod mit tett volna?Behódolt volna.Eladta volna a lelkét is, csakhogy éljen.Felitták volna a saját családjuk vérét, ha azt mondják nekik a nagyobb hatalomért.
 Ez igaz... én soha nem adnám el magam, soha nem teljesíteném senki követelését.De én ilyen vagyok.Talán ez hozzátartozik az angyalvérűséghez?
-Igen, igazad van. - Ez igaz volt, csak...
-De ez akkor is aggaszt, mi?
-Igen...Nem hagy nyugodni...Mi lesz, ha ez megtörténik?Megint csak összegubózódom a vértócsában, fogom a szeretteim halott kezét, és kérdezgetem magamtól, hogy "Miért én, miért velem történt?" ?A jó és bátor angyalvérű, hölgyeim és uraim!
-Ezért vagyunk mi itt, Emily!Hogy átsegítsünk az ilyeneken.
 Elmosolyodtam.
-Köszi... - Tényleg köszönöm! - Kész van?
-Igen. - felelte - Behajlakkozzam?
-Hmm, nem.Azt hiszem nem kell, a bál csak este lesz.
 Felnevetett, pedig nem szántam ilyen viccesnek.Felálltam, és felé fordultam.
-Te, ha jól sejtem nem nagyon használsz hajlakkot.
 Én is felkacagtam, majd rákacsintottam.Ő viszonozta, azzal kiment a szobából.
 A teljes alakos tükörhöz mentem újra, és megnéztem, mit készített most Alex, a kis fodrászmesterem.Egy laza francia-konty, amiből ízlésesen lógtak ki a tincsek.Füttyentettem; Megint ügyes voltál, Alexis!Hátráltam, hogy megnézzem az összképet.Valahogy a kissé nagy, zöld pólóm és az enyhén bő - de nem trapéz -, olyan hippiszerű nacim nem illett ehhez az elegáns hajviselethez.
 Eszembe jutott, hogy AJ nénitől - Lily ágán, és az egyetlen nagynénémtől - kaptam mindig csajos cuccokat, és csak akkor vettem azokat fel, ha átjött, vagy ilyesmi.Mindig magassarkúkat, szoknyákat meg habos-babos fodros rózsaszín pólókat kaptam a hozzá való táskával.Persze, sosem mondtam meg neki, hogy én nem hordok ilyeneket; nem akarom megsérteni.Na meg amikor ki kell öltözni, jók azok.Van egy pár elegáns darab is köztük.
 Kaptam tőle szülinapomra egy olyan csőfarmert, aminek az oldalát masnik fogták össze. Előkotortam, mert a szekrény egy elhagyatott sarkába száműztem ezeket a ruhákat azzal, hogy úgysem fognak kelleni.De úgy tűnik, néhány órája tévedtem.
 Felvettem.Mindjárt jobb volt az összhatás, de még mindig nem stimmel valami.
 Kaptam AJ nénitől még egy olyan felsőt is, ami az a tipikus videó-klipekben, TV-ben és magazinokban látott tizenéves lányokra aggatott póló egyike.Ujjatlan, háromszög alakban bő, a háta csak csipkéből volt, és ez állt az elején "I love New York".A csipke még épp hogy, de súrolta a határt.
 Így az összhatás már teljes volt.AJ néni nekem adta az egyik tornacipőjét, aminek a telitalpa kicsikét meg volt magasítva.De tényleg csak kicsit, alig öt centit.Magasabbat ne is álmodjon senki, hogy felveszek.
 Végül egész jól néztem ki.
 Bran ugyanúgy, ugyanott várt, mint a múltkor.
-Vááó!Emily! -nézett rajtam végig. - Alex átalakított? - mosolyogta.
-Ha-ha! - reagáltam - Nem.Ezek AJ nénitől vannak. - Végignéztem magamon. - Jó vagyok így? 
Bran megfogta a kezem, és megforgatott.
-Hmm, tökéletes.
 Elpirultam - nem szoktam.Bran a szemembe nézett, mosolyogva.Most először jutott eszembe, hogy hogy néz ki Bran, és azt kell mondjam, összességében azt hiszem jó pasinak számít.Marshall mindig megnézi a fiúkat, és osztályozza őket.Nem értem.Én nem csinálom ezt.De vajon a többi lány is, vagy csak én vagyok megint különc ebben? Mivel én nem, és Bran a haverom, se több, se kevesebb - komolyan így gondolom -, elvettem a kezem.
-Megyünk? - köszörültem meg a torkom.
 Bran még egy pillanatig csak állt, de aztán bólintott, és a lift felé intett.Beszálltunk, és Bran elkezdte nyomogatni a gombokat; kétszer a hármast, majd a tizennégyest és a húszast.
-Bran, mit csinálsz?Elrontod! - figyelmeztettem.
 Bran hátralépett mellém.Rám vigyorgott.
-Nem rontottam el. - mondta - Én csak felfedem a titkait.
 A liftajtó összecsukódott előttünk, és sebesen elindult lefelé.Mínusz húsznál megállt.Ez nem is lett volna furcsa, ha a mínusz emeletek szerepeltek volna a lift többi gombja közt. Az ajtó megint kinyílt egy sötét folyosóra, aminek a végén egy páncélajtó volt.
 Bran magabiztosan elindult, és pedig utánaigyekeztem, szorosan mellette, óvakodva a körülvevő sötétségtől.Odaértünk az ajtóhoz, és a mellette lévő kis szerkezetbe Bran pötyögött valamit.
- Mindenkinek más a kódja.Neked a születési éved utolsó két és a napod száma.Lilynek az igazi szülinapod időpontját adtuk meg, így azt jól tudod.
 Oké, vagyis 9811 a kódom.Rendben.
-Ez itt a pánikhelység. - mondtam.
-Igen...ügyes.
 Bran nem vitt körbe mindegyik emeleten, mert az összes ugyanolyan.Az alsó emeletek arra lettek direkt kiépítve, hogy a ittlévőket vész esetén ide tudják terelni.Ezért is nem volt feltüntetve a liftben; aki nem illetékes, ne menjen oda.
 Ezután felmentünk az "iskolai szintekre".
-Itt tanulnak a mágikusok. - jelentette ki Bran.
-Mit tanulnak? - kérdeztem.
-Amit ők választanak.Itt is, mondhatni vannak "szakok".Van például a kémszak.Ott nem csak a kémkedést tanulják, hanem...ez egy őrző-védő feladat.Ide járnak azok, akik a mágikusokat hozzák el ide.Ők általában fiatalabbak az általánosnál.
-Te is a kémszakra jártál. - jöttem rá.
-Igen, de ezt nem nehéz kitalálni. - mosolyogta - Aztán vannak a gyógyítók, mint Liam, vannak a harcosok, bár az olyan, hogy azt néhány szak mellé kötelező tanulnod.Vannak azok, akik embereknek tanulnak, hogy hogy illeszkedhessenek be a társadalomba.Számodra nyilván meglepő, de nagyon kevesen járnak oda.
 Ez tényleg meglepett.
-Hogy-hogy?
-Miután megtanulták használni az erejüket, amit néhány évig kötelező, és addig csak azt tanulják, azután megtetszik nekik az itteni élet, a képességük, barátot szereznek...Liam is először csak Alex miatt maradt, de végül ő is beadta a derekát.Na meg, kevés a gyógyító, nagyot segített azzal, hogy nem ment el.
 Én sem maradnék Marshallon kívül itt semmiért.Itt semmim sincs.
 Észre sem vettem, hogy már kiléptünk a liftből, és termek mellett haladunk el.
-De, Bran, nekem nincs semmilyen képességem.Csak a szüleim voltak angyalok... - Elhallgattam, mert rájöttem, hogy ez is elég nagy dolog, és én meg odatettem elé: "csak".
 Bran egy szó nélkül előresietett egy hatalmas ajtóhoz.Csak így látásra lehetett háromszáz kilós.Bran nagy erőfeszítéssel kinyitotta, és előreengedett.
-Azt majd itt meglátjuk. - mondta magabiztosan.
 Beléptem a terembe, ami nem volt nagyobb egy focibája felénél.A sötétszürke színű falain mindenféle nyomok foltozódtak; az égéstől kezdve a higanyig minden.A padló viszonylag sértetlen volt, de egy kör húsz centisre kiemelkedett a földből.Annak a közepe eltéveszthetetlenül ki volt világítva, de egyetlen egy ablaka nem volt a teremnek..Én pont oda, a világosba álltam.
-Mi ez a hely? - fordultam vissza Branhez.
-Ez az a bizonyos Erőkör.Itt mérik fel a diákok a képességeiket, ha a későiek közé tartozik..Ez felerősíti, és a felszínre buktatja, bármilyen elrejtett erő is az.
 Becsukta az ajtót, és felkapcsolta az összes villanyt.Majd egy szempillantás alatt a kör másik oldalán volt - neki is felerősítette az erejét; sokkal gyorsabb volt -, egy kisebb pultnál, és ott megnyomott valamit, mire a kör, melynek a közepén álldogáltam, megemelkedett.
-Kapaszkodj, angyalka! - kiáltja oda nekem Bran.Az arcán gúnyos mosoly szórakozott, amiért én csak dühös lettem.Aztán még babrált valamit, és egy csomó oszlom kiemelkedett a körön belül. azzal egy-vonalban a szélénél. 
 Nem vagyok tériszonyos, és tényleg csak maximum két méterre lehetett a színpad a talajtól, nem léptem egyikhez sem közelebb, hogy megnézzem, mi van rajta - nem kockáztattam meg hogy lehányom Brant.Mindegyik oszlopon egy-egy anyag lebegett - ez már hátborzongató volt.Ezüst, arany, kristályok, bizsuk, drágakövek, ón, vas, fém, műanyag, agyag. fa, mindenféle anyag, plusz a négy elem.Még azt hiszem emberi szervek is voltak, a gyémánt és a haj mellett.
-Ez itt mind igazi?
-Minden. - válaszolta Bran, és az Erőkör széléhez lépett. - Próbáld meg megmozgatni őket, és esetleg az derül ki, hogy tudsz mozgatni valamilyen anyagot..
-De a szervek...
-Az izmokat, a szerveket, a csontokat van, aki tudja mozgatni...Karyn is ilyen, és tud vele másokat irányítani.
-Ezt eddig senki nem említette. - Mérges lettem.Ezt nem tudták volna előbb megemlíteni?Mr.Brown miért nem árulta el, amikor beszámolt nekem Karynról?:"Hát, figyelj, Emily, van egy gonosz nővéred, aki meg akart ölni téged amikor kisbaba voltál, majd néhány éve végzett a szüleiddel, miután azok feloldották a bukottságát..Ja, és irányítani tudja az embereket, na, sok sikert!"Ennyi!
-Csak próbáld meg!Menni fog!
-Tudom, hogy menni fog, Bran, csak...ne nyaggass!
-Emily, semmit sem mondtam...Csak gondoltam.Hallod a gondolataim, Emilia?
-Ne szólíts már így! - Ezzel alá is támasztottam. - Tudom, hogy ez a terem felerősíti az erőket, de ez akkor is durva.
-Hát ez, az!Na, próbáld meg!
 Ötletem sem volt, mit kéne csinálnom, így csak féltérdre ereszkedtem, ujjaim a padlónak érintettem, lehajtottam a fejem, a szemem becsuktam.Összpontosítottam, és lassan felemelkedtem állásba, még becsukott szemmel.
-Emily!Emily!Nyisd ki a szemed! - kiáltott rám Bran.
 Kinyitottam, és körülnéztem.A gyémánttól kezdve a szervekig minden, a négy elem is, felemelkedett a levegőbe.
-Bran, ez meg mi a francot jelent? - kérdeztem idegesen.
-Ez azt jelenti, hogy mindent képes vagy mozgatni, formálni.Te minden anyagot megmozgatsz.
-De biztos csak mert angyalvérű vagyok.
-Nem, Emily.Karyn nem képes erre.Ő csak mást irányít, gyémántot, üveget, grafitot, betont, és minden egyebet nem tud.Erre csak te vagy képes, csak te, Emily! - lelkendezett Bran.
-És te ennek örülsz? - háborogtam.Hogy lehet ennek örülni?
-Igen. - Bran egy észrevétlen pillanat alatt a hátam mögött termett és a fülembe suttogott - ..Így megnyerheted a küzdelmet Karyn ellen...Esélye sem lesz leverni téged, Emilia.
 Nem!Elegem lett mindenből!Karynból, anyáékból, abból, hogy az anyám nem az anyám, ebből az istenverte helyből, ahol nem is akarok itt maradni..El akarok menni!Elegem van!Hagyjon mindenki, én nem vagyok különleges!
-Nem! - mondtam hangosan, dühösen, erőteljesen.Ökölbe szorítottam a kezem, és hirtelen az összes anyag szétfolyt a levegőbe.Majd kinyújtottam a karom, mire az összes a falnak csapódott.Megfordultam, majdnem fellökve Brant, leugrottam a kör szélén, és az ajtó felé mentem.Az nem tudom, milyen anyagból lehetett, nem is tépelődtem sokat, csak kiszakítottam egy karmozdulattal, és a hátam mögé hajítottam.Mindenki futkározott és sikoltozott a folyosón.Én csak sétáltam tovább a folyosón, és egy hatalmas ablaknál megálltam.Mindenki nagyon megrémült, mikor ugyanazzal az erővel, amit az előbb használtam, kitörtem az üveget.Nem tudom még használni ezt a képességet, amelynek létezéséről is csak harminc másodperce vettem tudomást; a szilánkoknak kifelé kellett volna esniük, de ehelyett be, a húsomba, a csontjaimig vájták magukat.
 Villany lekapcs.

Mára ennyi, viszlát a folytatásnál!
Sziasztok!