Kedves Olvasók!
Ha először léptek erre a blogra, ajánlom, előbb olvassátok el a "Könyv 1/1 + Bevezető" című bejegyzést, és aztán úgy haladjatok sorrendben!
Ha jártatok már itt, jó szórakozást kívánok!
Hol is tartottunk?

11.fejezet

 Órákig tudnék aludni, de ma reggel is, mint az utóbbi egy hétben, reggel futok egyet Jillel - ő az, aki nem sajnál, meg ha nyafogok - edzés gyanánt.Utána kilenctől kezdődnek a kiválogatott - Bran válogatta - óráim, mert azt mondta: "Van, amit jó volna tudnod, Emilia." Ezután persze leszedtem a fejét, hogy miért hívott így.
 Jól hitték egyébként, ha azt gondolták, Jill nem enged."Nincs pihenő, nincs szünet, nincs lustulás, nincs probléma...legalábbis a fizikai teljesítményeiddel" mondja mindig, valahányszor megállok vagy sétába kezdek.Ha ez nem jön be, azzal érvel, hogy vagy ő vagy Bran.Brant pedig nem lenne könnyű lehagyni, ezért inkább Jill, mint ő - sose hittem, hogy ilyesmit gondolok majd egyszer.
 Aztán Brannel szabályozzuk, próbálgatjuk az erőm - akárhogy is igyekeztem, nem tudtam erről lebeszélni, főleg hogy vele.Valahányszor a sebére nézek, bekönnyezek.Olyan rossz belegondolni, hogy még tudnék is segíteni, csak ő nem hagyja.Liamnek elmeséltem a konyhában történteket, hogy én kezdtem gyengülni, Bran meg gyógyult, és elmagyarázta, hogy én akkor átadtam neki valamennyit az energiámból és egészségemből, attól gyógyult.Liam szerint, ha Bran nem rántja el a kezem, talán meg is halhattam volna...nem semmi.
 Az ilyen órákkal már egész jól haladok; kisebb tárgyak, a háromból két elem mozgatása már nagyon megy.Valahogy a levegő és a tűz nem...nehezebb olyas valamit mozgatni, ami kézzel nem fogható.A vízzel elég ügyesen haladok, de a föld annyira könnyű, hogy már Brant is megformáztam belőle, aztán megmutattam.Azt mondta, ő egy kicsit helyesebb, nincs ekkora orra és szélesebb a válla.Meg hogy ezzel az elemmel már nem is kell foglalkozni.Jobban koncentrálunk a többire.Javasoltam, hogy mi foglalkozzunk a levegővel és a tárgyak emelésével meg stb., Marshall-lal meg tanulom a tüzet.A víz már megy annyira, hogy egyedül kísérletezzem.Beleegyezett, Marshall-lal meg boldogan közöltem a hírt, hogy van egy tanítványa.Örült neki.És jól tanít, csak nem éppen az én elemem ez a tűz.
 Kb. délután ötkor végzek.Ma úgy szint.Ahogy általában, lezuhanyozom és leülök tanulni.
 Kopogtak az ajtómon, de túlságosan belemerültem az anyagba, hogy meg is szólaljak.
-Szia, kiscsaj! - lépett be Marshall vidáman.Én nagy nehezen lekapartam a tekintetem a füzetről és ránéztem.Az ajtót a lábával csukta be, mert a kezében két bögre volt.
 Arrébb dobtam a jegyzeteket meg a tollat, Marshall pedig leült velem szembe az ágyon.
-Szia Marshall! - A levegőbe szippantottam. - Mit hoztál?
-Amit a régi szép időkben. - mosolygott rám és átnyújtotta a gőzölgő italt.
 Régen, amikor még Marshall is ott lakott, abban az emeletes házban, ahol mi, Marshall néha-néha esténként lemászott a tűzlétrán és hozott forrócsokit.Volt hogy én is felmásztam, de én - amilyen béna vagyok - legtöbbször magamra öntöttem.Marshall hogy nem..? Mindegy.A forrócsoki volt a mi kis közös italunk.
-...Csak itt nincs tűzlétra... - kuncogtam és belekortyoltam a forró innivalóba.Azóta nem is ittam ilyet, mióta Marshall idejött.
-Igazából van.Először ott próbáltam feljönni, de leöntöttem magam.Át kellett öltöznöm és csinálnom kellett egy másikat.Már másfél órája itt lettem volna.
 Nevettünk.Na, mégsem olyan egyszerű, gondoltam, Marshall is elbénázik néha.
-És, mi jót csináltál? - nyúlt Marshall az egyik füzetemhez.Elkezdte olvasgatni, utána visszatette. - Bran is, én is, még Alex és Mrs.Jackson is mind megmondtuk neked, hogy nem kell ennyire gürizned.Senki nem vár el tőled többet, mint amit te alapból teljesítesz.Nem szabad erőltetni!
-Tudom, tudom.De nem szeretném, ha úgy tartanák, milyen lassú és buta vagyok.És akkor jönnének a szüleimmel...Karynnal csak azért nem példálóznának, mert ő bukott volt.
-Emilia, túl sokat aggódsz. - közölte velem kedvesen felkanyarintva a száját, és ő is ivott kicsit a forrócsokijából.
-Mióta hívsz te Emiliának? - Jaj, ne már, ő is?!
-Sajnálom...csak, ha te esel szóba ebben a rezervátumban, Emilia-ként vagy az angyalvérű-ként emlegetnek.Ha valaki azt mondaná, "Emily", visszakérdeznének, hogy "Kicsoda?".Kivéve néhányunkat.. - A barátainkat.
-Tényleg!Most, hogy én itt vagyok, Helena, Frank meg Bobby visszajönnek ide, New York-ba?
-Igen, elég valószínű.De nem nagyon tudunk velünk kommunikálni, szóval az is lehet, hogy már úton vannak. - Még egyet kortyolt, majd elfintorodva felszisszent. - Csak egy baj van a forrócsokival; hogy rohadt forró!
 Rámosolyogtam.
-Milyen ironikus, Marshall, hogy te kaptad a tűz elemet, te, aki gyűlölsz mindent ami meleg.
-Nem, a forrócsokit nem. - tiltakozott. -De hát, nem én választottam; ezt kaptam, ez van.
-Igaz... - Eszembe jutott, hogy én mit kaptam; majdnem minden irányítását.És Bran hiába győszköd, én megmondtam neki: sohasem fogok embert mozgatni!Ez nem csak hogy undorító és szörnyű, de ha nem tudom mit csinálok, és valamit elrontok valaki belsejében? Fújj...nem!Inkább nem kockáztatok.
 Letettem az éjjeli szekrényemre a bögrém, a giccses olasz lámpa mellé - de csúnya ez a lámpa és hogy utálom!Remélem Garfield lelöki "véletlenül".Még Jill szerezte be nekem, mondván, legyen valami szép ebben az elfuserált szobában...
-Tartsd a fülénél a bögrét! - utasítottam Marshallt, ő pedig cselekedett.Az innivalóban pihenő kanalat a bögre közepére állítva fogtam, amíg a másik kezemmel a forrócsokihoz érve megfagyasztottam azt.
 Marshall tátott szájjal elengedte a bögrét, ami az ágyra esett, üresen.A forrócsoki a kanál köré fagyott.Felfordítottam és odaadtam barátnőmnek.Ő csak mosolygott és elvette.Megnyalta.
-Na, milyen a gyors fagyottcsoki-fagyi? - kérdeztem.Még sosem csináltam ilyet, azt se tudtam, ez tényleg ilyen lesz-e.
-Mm, isteni! - válaszolta Marshall a jégkrém bűvöletében - De nem adok! - szűkítette rám össze a szemeit.Játékosan felpattant, és kiugrándozott a szobából, akár egy négyéves.Ezért imádom Marshallt; akárhány éves is, örökre gyerek marad.

10.fejezet

-Jégkrém?Forrócsoki? - Nevetett fel gúnyosan Karyn. - Jaj, húgi, szavamra, szánalmasabb vagy, mint tizenhat éve. - Felsóhajtott. - ...Ahogy persze a sok felesleges tanulás és gyakorlás is értelmetlen.Úgysem megy a fejedbe, úgysem vésődik az ösztöneidbe az, amit ebben a nyomorult intézetben évekig tanítanak, főleg ily kevés időcske alatt.De kapsz tőlem valamit, csak mert a húgom vagy.Egy kis haladék, de ne hálálkodj!Holnapig van időd...pontosan huszonnégy óra múlva már védtelen leszel...Hogy is hívják azt a fiút, aki téged mindig megvéd..?Nagyon utálom... - Karyn kicsit morcos ábrázatából egy jeges, érzelemmentes mosoly változott. - Vicces lesz nézni, hogy fog könyörögni majd, hogy csak téged ne bántsalak...Mint drága anyánk és apánk;"Ne, Karyn, kicsikém, te ennél jobb vagy!".."Csak Emiliát hagyd, ne bántsd, ő nem árt neked" Emilia így, Emilia úgy, Emilia, Emilia, Emilia, Emilia...Rosszul vagyok!Folyton csak te vagy a téma!De az persze teljesen mellékes, hogy emiatt az álszent tetves liba miatt lettem bukott!És könyörögnöm kellett annak a két szerencsétlen idiótának is, hogy felengedjenek!..És már csak az angyaltőrt kellett elvennem, és... - gonosz vigyor. - Jaj, Emilia, húgocskám!Annyira törékeny vagy!De nem mondhatják, hogy nem vagyunk egyenlő ellenfelek.Ahogy mondják az emberek; Mindenki egyenlő.
 Újabb vérfagyasztó, emberfeletti kacaj.
-Igazából az is megtenné, ha innen ledobnálak...vagy rád borítanám ezt a rohadt kőhalmot..De nem...Eljön egyszer a holnap, pici húgom, eljön, ne félj!Eljön a nap, hogy te térden állva könyörögsz az összes senki-barátod életéért.Pontosan huszonnégy óra..ne feledd!
 Megsimogatta az üveget, ami mögött ott volt az, akihez beszélt, de aki nem hallhatta sötét monológját és nem láthatta, mert odakint már későre járt.Karyn elrepült az ablak elől, és már izgatottan várta, amikor újra visszatér.

Folyt. köv.! ;)
Sziasztok!